DPanka
Nyári csendes eső
Sejtelmes most ez a
nyári idill,
úgy csalogat, félek, tán elszédít.
Ha én itt, e porban mélybe hullom
ködbe tévedve öledbe bújok.
Miért jöttél? Én csak elvakultam.
Kettétört mondatok sorokban:
kérdések, mely szívem ostorozzák.
Merre, meddig, én hogyan te hozzád?
Ma jól esett. Az eső sem vétek!
Ha a pocsolyánk földi tükrében
veled vagyok lebegve a szélben:
felhő kékként nap égi tűzében.
- merre jársz, nem kérdem –
úgy csalogat, félek, tán elszédít.
Ha én itt, e porban mélybe hullom
ködbe tévedve öledbe bújok.
Miért jöttél? Én csak elvakultam.
Kettétört mondatok sorokban:
kérdések, mely szívem ostorozzák.
Merre, meddig, én hogyan te hozzád?
Ma jól esett. Az eső sem vétek!
Ha a pocsolyánk földi tükrében
veled vagyok lebegve a szélben:
felhő kékként nap égi tűzében.
- merre jársz, nem kérdem –
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése