2016. július 1., péntek

Nagy Csaba /Gyémánt/ - Arcodról pattanó; - Horgolt sorok



Nagy Csaba /Gyémánt/
Arcodról pattanó

Ma még július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.

Nem.
Nem ad az éj fényt,
A nappal nem ad kedvet.

Meg kell értsem,
A kaszált búza után
Máris augusztus lett.

Ma mégis július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.

Hogy?
Hogy lehet majd tél,
Ha még tavasz sem volt?
*
Horgolt sorok

Érdem talán
kulcsolt kezekkel,
imákban
boruló bánattal
tisztelni az oltárt,
/könnyek nélkül/
vinni mindvégig,
cipelni
sóvá-lett teherként
sors-adta
kereszted egy életen át.

Csak tudhatnád,
hol van az a vég,
boldogan,
el nem eresztett,
kékből font fátyol
pehelyként
kisérhetné lépted
a csillagok alatt.

De Te azt akartad,
hogy fölöttük élj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése