Nagy Csaba /Gyémánt/
Arcodról pattanó
Ma még július féltett
dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.
Nem.
Nem ad az éj fényt,
A nappal nem ad kedvet.
Meg kell értsem,
A kaszált búza után
Máris augusztus lett.
Ma mégis július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.
Hogy?
Hogy lehet majd tél,
Ha még tavasz sem volt?
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.
Nem.
Nem ad az éj fényt,
A nappal nem ad kedvet.
Meg kell értsem,
A kaszált búza után
Máris augusztus lett.
Ma mégis július féltett dallama mögött
Pörgött a tánc,
A remény tánca,
De nem láttam arcod.
Hogy?
Hogy lehet majd tél,
Ha még tavasz sem volt?
*
Horgolt sorok
Érdem talán
kulcsolt kezekkel,
imákban
boruló bánattal
tisztelni az oltárt,
/könnyek nélkül/
vinni mindvégig,
cipelni
sóvá-lett teherként
sors-adta
kereszted egy életen át.
Csak tudhatnád,
hol van az a vég,
boldogan,
el nem eresztett,
kékből font fátyol
pehelyként
kisérhetné lépted
a csillagok alatt.
De Te azt akartad,
hogy fölöttük élj.
kulcsolt kezekkel,
imákban
boruló bánattal
tisztelni az oltárt,
/könnyek nélkül/
vinni mindvégig,
cipelni
sóvá-lett teherként
sors-adta
kereszted egy életen át.
Csak tudhatnád,
hol van az a vég,
boldogan,
el nem eresztett,
kékből font fátyol
pehelyként
kisérhetné lépted
a csillagok alatt.
De Te azt akartad,
hogy fölöttük élj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése