Nagy Horváth Ilona
Babilon
Gyümölcsfákkal
viselős
magvak nyögik
a perzselő napot,
a gyér fű közt gabona
bólint,
teremni törvény.
Robbanásra kész
rügyekben
feszül az eljövendő,
- kétezertizenhat -
nem változik semmi.
Megszülettünk újra,
érzem ifjú
hajnalillatod.
Idővel egyre egyszerűbb,
ha látni is a mázas
falakon túl
'hogy kavarog épp a
por,
s nem tudom tetten
érni
ajkad sátras vonala
mint húzza lázvörösbe
kibukó szavaim
ősi rendjét,
s érteni nem adatik,
mit a szél elém
sodor:
hangod, lüktető
gondolataim
mögött.
Teremni törvény.
Feléd fordulok.
Ahogy vadat szagol
sziklák mögül a vad,
hallom
szívdobbanásaid,
Nébó fia,
- teremni törvény-
majd én istenítlek,
te embereld meg
magad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése