Primerose . Vénusz

Primerose

Vénusz

Felnézek az égre ott áll magában Ő!
A legfényesebb ! Vénusz a gyenge nő!
Nem szól, csak csendben ontja fényét,
nem hagyván sötétben,

ki most veszti a reményét.
Béke és szeretet s a jóság mi belőle árad.
Küldi egyre, küldi a földre,

s minden könny felszárad !
Nem vagyok én "tudor" vagy afféle,
egyszerűen nézek az égre.
Erejét a végtelenből nyeri ?
Hát hogy viszonozhatná neki,
mind az, kinek szíve sajgott,
felnézett és oda sóhajtott,
ki este állt az ablak előtt,
panaszával zaklatta őt
és sosem kérdezte meg:
- drága Vénusz érted mit tehetek?
Viszonzásul mit sem kapott!
Ő csak önzetlenül adott!
Én vágyok hát, még egy csillagot !
Sőt inkább egy forró Napot,
hogy lángja neki legyen öröm!
És csendben KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM !