Csitáry-Hock Tamás
Van a tavasz…
A várva várt. A tavasz, a gyönyörű, az illatos, az
élettel teli. Az új élettel teli. Szép, szívmelengető, csodákat adó. Virágzó
magnóliával, válladra telepedő katicabogárral. Szereted. De a tavasz nem csak
önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. Nem csak azért, mert a tavasz
gyönyörű, hogy élvezed, amint a természet ébredezik, újra élni kezd, amint
naponta újabb csodákat ad. Hanem az ígéret
miatt. Igen. Az ígéret miatt. A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A
ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod, hogy jön,
hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így
kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben
ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a
lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi…
ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat,
csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.
Van ilyen tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése