Hajdu Mária
Tavaszodik
Télen az árnyak
tavaszra várnak,
roppanó hóba süpped a
hónap.
Éle a szélnek arcokat
éget,
jégcsapok lógnak,
pihen a csónak.
Zúzmara fákon, bunda
a tájon,
szunnyad az élet,
lassan feléled.
Csurran a jégcsap,
nem jár a szél csak.
Roppan a pálya, jégre
ne járj ma!
Zsendül a búza, olvad
a bunda,
napfény, ha táncol,
boldognak látszol.
Éjjel még megfagy,
nappal mi olvad,
mégis az élet lassan
feléled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése