Kópis Eta - Nekem még mindig

Kópis Eta

Nekem még mindig

Nekem még mindig
szépek az álmaim.
Nyílnak és pompáznak
kedvelt virágaim.

A szegfű, rózsa nefelejcs,
mezei pipacs, kikerics, zsálya,
szívemnek-lelkemnek,
a múltnak meseszép virága.

Búm, bánatom elszáll,
ha arra emlékszem,
mennyi nyugalom él
a kis nefelejcsben.

Kéklő szerénységét
mi kapzsi emberek,
megirigyelhetnénk,
mert csupa szeretet.

Illatos a rózsa,
de szúr a tövise:
hiszen a világra
azért van teremtve.

Sok emlék fűz engem
minden kis virághoz.
Egykor ők juttattak el
az igaz boldogsághoz.

Öt rügyet fakasztott
szerelmem virága.
Öt gyermek született,
általam világra.

Kincsem, gazdagságom
mind ez öt virágszál.
Igazabb boldogság
lehet-e anyánál?

Kifejezés nincs rá,
el nem képzelhető,
mekkora boldogság,
míg a gyerek felnő.

Kisded álmát óvni.
Lépéség figyelni,
minden rezdülését
érezni, követni.

Látni amint gyermekből
vad kamasszá érik.
Boldog szerelmesként
oltárhoz kísérik.

Tagjává, részesévé
válni új családnak.
Együtt örülni majd
minden unokának.

Egy hervadó virágnak
nincsen nagyobb vágya,
új életet hozzon
fennmaradó ága.

Ez a beteljesült Sors.
Ez az Élet rendje.
Vagyunk, megszülettünk
örök Szeretetre.