Nagy László
Bánatot váltunk
Bánatot váltunk
szerelemre,
apadj le szívem
ijedelme,
ne esedezz holdatlan
estért,
világossággal jön, ki
megtért.
Akit oly sokszor
megdaloltál
viharból jövő
liliomszál,
piros liliom, nem
fehérlő,
letörni nem tudta a
ménkő.
Tekintetemtől
megszelídül,
szívzuhogástól földre
szédül,
szemeit ájultan
behúnyja,
szeretni kell újra,
meg újra.
*
Bánat és gyalázat
Engem nem ringat
ringató,
de csöndes leszek
nemsokára,
nem üt lelkembe
fecske szárnya,
holttal tele van ez a
tó.
Halott nékem az
anya-öl,
az én szemeim
ólomgombok,
fejemben megfagytak a
gondok,
halvány az is, mi
tündököl.
Engem nem sirat
sirató,
haldoklik isten harsonása,
egy láb alatt vagyok
bogárka,
dallam gyaláz és
kurta szó:
Sarkantyúra most
pendülj,
duhajságra most
zendülj,
gyöngyharmatot rabolj
most,
szemeidet azzal mosd,
csillagos ég nem
őriz,
elvisz piszkos
esőviz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése