Pné Juhász Mária
/Marina/
Tavaszra várva
A fák közt, még tél
illata lengedez,
mély sóhajjal végig borzongja az éjt,
hűs balzsama ír, megfáradt felhőknek,
hol ernyedten pihen az északi szél.
Fagyott akácok zizzenésén élve,
fátyolba burkolja fényét a hajnal,
hólepte szirom-sirató hidegben,
ott sejlik, tavasz ébredő nyugalma.
mély sóhajjal végig borzongja az éjt,
hűs balzsama ír, megfáradt felhőknek,
hol ernyedten pihen az északi szél.
Fagyott akácok zizzenésén élve,
fátyolba burkolja fényét a hajnal,
hólepte szirom-sirató hidegben,
ott sejlik, tavasz ébredő nyugalma.
*
Varázs
Tavasz könnyétől
csillogtak a fák
a köd léha-ezüstben villogott
madár billegett öreg fenyőfán
holdfény ugrált apró hókupacon.
Halk utcán magába roskadt az éj
langyos szélben holnapról álmodott
miközben égen rebbent a sötét
csillagok húrján hegedű hangolt.
Dallam cikázott légben terülve
érzelmek remegtek horizonton
Kelet odújában friss fény ébredt
arcomon könnycsepp némán mosolygott.
a köd léha-ezüstben villogott
madár billegett öreg fenyőfán
holdfény ugrált apró hókupacon.
Halk utcán magába roskadt az éj
langyos szélben holnapról álmodott
miközben égen rebbent a sötét
csillagok húrján hegedű hangolt.
Dallam cikázott légben terülve
érzelmek remegtek horizonton
Kelet odújában friss fény ébredt
arcomon könnycsepp némán mosolygott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése