Fazekas Valéria - Félelem

Fazekas Valéria

Félelem

Nézek magam elé béna,
mit sem látó szemekkel,
nem vonz a táj, fázom
hiába bombáz a nap meleggel.  
Valami lopózik felfelé  
torkomban fojtón…  
rémület kígyója -
undorító csúszómászó.
Terjedő a nyomás,
egész testet betöltő,
szinte testté válva,
szörnyű alakot öltő.  
Szétterjed a rettegés
kalimpáló szívemben,  
kiszorítva véremet  
ott kering ereimben.  
Már mélyen beleivódott  
sejtjeimbe – éget !
Bőröm alatt fájdalmas
ütemben lüktet.
Nem értem forrását,  
csak szoros páncélját érzem,
 a szürkét a szorítót-
mely már bilincs is egyben.
 Vezérfonál kéne ,  
mit bízva követhetek,
nem átengedni magam  
a páni félelemnek.
Rátalálni utamra
 mit egykor már jártam  
kijöhessek lelkemből
 melybe bezárkóztam!