Osvát Erzsébet - Útra kelt as nyár; - Jött őszanyó; - Falevelek; - Az akaratos falevél

Osvát Erzsébet

Útra kelt a nyár

Fürge lábán,
lenge szárnyán
útrakelt a nyár.

Piros arcát,
aranyhaját
nem láthatjuk már.

*

Jött őszanyó

Jött őszanyó hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel.
Sárgák lettek a levelek,
Fújtak, fújtak őszi szelek.

Fújtak, fújtak őszi szelek,
Lehullottak a levelek.
Itt vannak a fák alatt,
Látod a sok aranyat?

*

Falevelek

Száguldanak

szárnyas szelek,

repülnek a falevelek,

és a fákról földre szállva

gondolnak a letűnt nyárra:

fényes napra, víg madárra,

a sok kedves cimborára.

*

Az akaratos falevél

SSSSS- fúj az őszi szél
Miért vagy a fán kislevél?
Testvérkéd már lehullt rég,
Jön a fagy, a hó, a jég! 
Könyörög a falevél:
Hagy itt engem őszi szél
Fatetején úr vagyok
Kikacagom a fagyot. 
Jött a fagy, a hó, a jég,
Didereg az falevél,
Húgom! Bátyám! Merre vagy?
A földön is fáj a fagy?,
Felelik a levelek:
Átalusszuk a telet,
Összebújni jaj de jó!
Hull ránk puha takaró.
Lelkendezve földre száll
Húga, Bátyja várja már,
Alszik a sok falevél,
S nem érzik, hogy itt a tél.