Primerose
Gondolatok
Amit mesél kérem,
önhöz mily kegyes az élet!
Kapott, látott, érzett, így teltek az évek.
Hát mitől-e fukarság, egy kis szobanövénytől sajnálni a szépet?
Ki széles-e világra csak szürke, homályos ablak mögül nézett!
A növény egyszer csak bontakozott szépen,
Attól amit látott a saját lelkében.
Elvenni a képet amit maga kreált!
Pici kis házikó, egy arc a gyertya fényen át.
A szempár mely mosolygott, s a kis növényt nézte.
Száj, amely suttogva kedvesen becézte.
Nem is csak ház! Sziget!
A parton cserép nélkül felszívni a friss vizet!
Ízlelgetni, ámuldozni s közben mondogatni " ki látott még ilyet"!
Áh! Ejnye!
Na hess innen most már, buta gondolatok!
Térj észre kis növény! Vízpart mi? Meg kint látni a napot!
Talán a víz is sós és hideg, a széltől biztos fáznál!
A nap, ha megperzselne, vissza, az ablakodba vágynál!
Ezt súgja az okos sötétebbik ágam!
De, a másik szomorú, mereng csak magában!
Kapott, látott, érzett, így teltek az évek.
Hát mitől-e fukarság, egy kis szobanövénytől sajnálni a szépet?
Ki széles-e világra csak szürke, homályos ablak mögül nézett!
A növény egyszer csak bontakozott szépen,
Attól amit látott a saját lelkében.
Elvenni a képet amit maga kreált!
Pici kis házikó, egy arc a gyertya fényen át.
A szempár mely mosolygott, s a kis növényt nézte.
Száj, amely suttogva kedvesen becézte.
Nem is csak ház! Sziget!
A parton cserép nélkül felszívni a friss vizet!
Ízlelgetni, ámuldozni s közben mondogatni " ki látott még ilyet"!
Áh! Ejnye!
Na hess innen most már, buta gondolatok!
Térj észre kis növény! Vízpart mi? Meg kint látni a napot!
Talán a víz is sós és hideg, a széltől biztos fáznál!
A nap, ha megperzselne, vissza, az ablakodba vágynál!
Ezt súgja az okos sötétebbik ágam!
De, a másik szomorú, mereng csak magában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése