Szakáli Anna
Mivégre
Mint mag a földben,
ha szárba szökken,
és létéért küzd
hóban, esőben,
míg felhasadó
burkából kipattan,
új utat kezd a csíra,
gyűrött-rongyosan
fénybe emeli
zsenge zöldjét,
odahagyva
kopott bocskorát,
sáros földjét,
úgy emeltem
én is fejem egykoron,
át minden izmuson,
hogy magam
maradjak végre
eldönteni,
miért születtem
s mivégre hagytál el
engem, Uram!
ha szárba szökken,
és létéért küzd
hóban, esőben,
míg felhasadó
burkából kipattan,
új utat kezd a csíra,
gyűrött-rongyosan
fénybe emeli
zsenge zöldjét,
odahagyva
kopott bocskorát,
sáros földjét,
úgy emeltem
én is fejem egykoron,
át minden izmuson,
hogy magam
maradjak végre
eldönteni,
miért születtem
s mivégre hagytál el
engem, Uram!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése