Egyed Emese - Vissza

Egyed Emese

Vissza

Szó sincs ezüstről.
Csillognak a hangok a ködben.
Platánok könnyű villái zörögnek.
Tálcára bukik a hold, belecsendül
az elvarázsolt vadidegen utca.

Éljetek boldogul. Kaputok zárva.
Ablakotokra nem száll sem veréb, sem
cinketorkú alkonyat. Ti fatáblák közt laktok.
Jól megvagytok falaitok között:
szó sincs ezüstről. Aranyidő telt
álmaimban és száműzött a szóba;

ötvös serlegek formái helyett
szavak rácsain hintázik a szellő –

egyet sóhajtott szerelmünk a parton;
s ha ki észre is vette, nem értette
s jó, hogy nem firtatta, nehéz tudás ez;
éljetek boldogul, szó sincs a ködben.