Madarász Gyula
Tél
Kinn mindent hó borít
Behavazva minden alszik.
Míg benn békésen üldögélve
Elnyúlok a karosszékbe.
A tél sóhaja piros pírt ad az arcra
A tél csendjén áttör a napsugár.
Vándor a lélek a hamvassá vált úton
Szívem beissza fénylő sugarát.
Behavazva minden alszik.
Míg benn békésen üldögélve
Elnyúlok a karosszékbe.
A tél sóhaja piros pírt ad az arcra
A tél csendjén áttör a napsugár.
Vándor a lélek a hamvassá vált úton
Szívem beissza fénylő sugarát.
*
Télutó
Dombok közt megkésett
hó lapul
még épp, hogy éledeznek a fák
ébredezik a késlekedő tavasz
a szívem halványan izzani kezd
a Hold világánál fürdik a lány
haja könnyű, teste sugárba,
melle két bimbója szelíden áll
a csillagok ragyogva őrzik őt.
még épp, hogy éledeznek a fák
ébredezik a késlekedő tavasz
a szívem halványan izzani kezd
a Hold világánál fürdik a lány
haja könnyű, teste sugárba,
melle két bimbója szelíden áll
a csillagok ragyogva őrzik őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése