N. Horváth Péter
Dicsérlek
Csak téged próbállak
szolgálni azzal
hogy néha verset ölt
bennem pár szó,
és mikor sikerül,
engem vigasztal,
mert mégis te vagy a
mindenható.
Ismerlek, akár pára a
fagyot,
figyelmed megtartó
leheletű,
hogyan is lehetnék
magamra hagyott,
ha tőled érkezik
minden betű.
Mindenki megun, vagy
elfelejt engem,
hisz minden földi tűz
vége hamu,
és mégis Te késztetsz
lángot keresnem,
mert a vágy végtelen
lejáratú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése