Nosztromosz - Egy újabb nap kezdetén ...

Nosztromosz

Egy újabb nap kezdetén …

I.
Egy újabb nap…

A bágyadt napsugár, egyedül talál ágyamban,
próbálom odébb hessegetni, de nem enged…
Játékos porszemeket hív táncba,
hogy mosolyt varázsoljon, még álmos arcomra.
Fáradt sóhaj tör fel belőlem,
az álombeli nagy csata emléke még visszatart,
győztem, de az út, még tovább halad,
és vár még a harmadik próba és a negyedik, az ötödik…
Végtelen számban…
Felkelni, felkelni… vár a való világ.
A gőzölgő kávé, a hideg szél arcomon,
a monoton munka, kesernyés íze,
a megfáradt emberek, sodró tömege.
Újabb álmok, miket leírni vágyom…
Egy újabb nap kezdete…