Pócsa Józsefné
Csak vagyok!
Ha sírni látsz, ne
kérdezd miért?
Sokan bántottak a semmiért.
Naphosszat magamban ballagok,
nem kérdi senki sem ki vagyok,
gyenge vagyok!
Mert vagyok, hát most is ballagok,
senki nem keres, most hol vagyok?
De vagyok egy nyűgös életért,
Magamért, senkiért, semmiért,
míg meg nem halok!
Hát csak szótlanul ballagok,
mert szeretteim mind elhagyott.
Testvérek kik vagytok, haragot,
tüzet szítani jól tudtatok,
mert jó vagyok!
Csak csendben ballagok tovább
időnként pihenve, megállva.
Hazanézek, de senki nem vár.
senki nem ír, nem telefonál,
lépteim, végleg megáll!
Sokan bántottak a semmiért.
Naphosszat magamban ballagok,
nem kérdi senki sem ki vagyok,
gyenge vagyok!
Mert vagyok, hát most is ballagok,
senki nem keres, most hol vagyok?
De vagyok egy nyűgös életért,
Magamért, senkiért, semmiért,
míg meg nem halok!
Hát csak szótlanul ballagok,
mert szeretteim mind elhagyott.
Testvérek kik vagytok, haragot,
tüzet szítani jól tudtatok,
mert jó vagyok!
Csak csendben ballagok tovább
időnként pihenve, megállva.
Hazanézek, de senki nem vár.
senki nem ír, nem telefonál,
lépteim, végleg megáll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése