Della Mária - Én+én; - Még itt vagyok; - Várakozás

Della Mária

Én+én

Szél citerázik a fán,
a dallam oly keserű,
nekem szól zenéje tán,
jöhetne búra derű.

Lépkedek lépted után,
utamon vezet a fény.
Istennél nincsen magány
hozzád vágyok menni Én. ¤
Még itt vagyok.

 
.
Fejem fölött gyűlnek a sötét árnyak,
de a Te csendedből nyugalom árad.
Segíts, utamon, én mennék tovább,
felfakad ajkamról egy esdő fohász.

Dolgomat szeretném befejezni még,
mielőtt belőlem továbbfut a lét.
Önként feladni életem nem lehet,
hittel kell hordani tovább terhemet.

¤

Várakozás

Ablakom szemén át nézem a tájat,
a szél kopaszra nyírta a fákat.
Kiüresedtek bennem a vágyak,
átadtam magam a szomorúságnak.

Várnék valakit, vagy valamit nagyon,
egy ideje saját kezem fogom.
Szenvedője vagyok életemnek,
selymes- szépet csak a múltról mesélek.

Még akkor is ha nem történik semmi,
a dolgokat át kéne színezni.
Fotelmagányomból ki kell lépnem,
kopog a Megváltó be kell engednem.