Hollósy Tóth Klára
Az élettől
elszakadtan
Lázrózsák a lét sápadt arcán,
tétovázó, tébolyult
remény,
tornyosul az
összevisszaság,
rendetlenség van a
rend helyén.
Úttalan utakra
taszítva
feszengünk egyre csak
magunkba,
zúdul az emberekre
sorsa,
sorstalanságra
kárhoztatva.
Visszavágyunk az
anyaölbe
örökre magunkra
maradtan,
számadásunkra
készülődve,
a világtól végleg
elszakadtan.
Torzarcú káprázatok
néznek,
a dombról lefele
ballagok,
tévhiteken
szikkadt remények,
esdeklik a maradék
napot .
Nem kecsegtet semmi
szerencse,
értékeket oroz a
tolvaj,
a jövő feszeng a
semmibe,
kilátástalanul a
holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése