Szakáli Anna
Elhalt ajkadon a szó,
az egyetlen egy, az utolsó,
melyet nagyon vártam.
Elhalkult hangod,
halovánnyá fakult ajkad,
nem mondott volna imát,
csak értem, csak miattam…
az egyetlen egy, az utolsó,
melyet nagyon vártam.
Elhalkult hangod,
halovánnyá fakult ajkad,
nem mondott volna imát,
csak értem, csak miattam…
Jól esett az a szó,
mely idejében jött,
a láz már halálra gyötört,
eltűnt a szoba, a föld,
fölöttem felragyogott
egy darab ég,
és lassan magához emelt
a kéklő messzeség…
mely idejében jött,
a láz már halálra gyötört,
eltűnt a szoba, a föld,
fölöttem felragyogott
egy darab ég,
és lassan magához emelt
a kéklő messzeség…
Visszanézek a kapu előtt;
görnyedni látom,
ágyamra borultan, őt…
Nem sír, a gyász,
fájdalom mögött,
szeme távolba néz,
és a csönd fölött kisimul
egy ráncos, öreg kéz…
görnyedni látom,
ágyamra borultan, őt…
Nem sír, a gyász,
fájdalom mögött,
szeme távolba néz,
és a csönd fölött kisimul
egy ráncos, öreg kéz…
http://www.youtube.com/watch?v=3ze6LzZelsY
VálaszTörlés