Szomorúfűz
Decemberi kristályok
December. Télvarázs.
Eljött! Itt van újra december, az év utolsó hónapja. Valaminek ismét vége van.
Fagytündér kopogtat Didergő, zúzmarázó, dérlepte hónap. Betakargatja magát
fehér lepedővel. Vad táncot jár a csípős szél, arcot pirosítón. Alszik a
természet, téli álom száll a kertekre, a természetre. Milliónyi hókristály
csilingel, csikorogva, fagyos tekintettel tekint a vizekre.
Csúsznak az utak,
ezüst szálat fon a dér a kopár ágakra, örökzöldekre. Jégvirágok nyílnak az
ablakokban, odakint zordan kárognak a varjak, dideregnek a kis madarak. Nagy
pelyhekben hull a hó. Fehérbe öltözteti a természetet. Kályha duruzsol,
otthonunk melegébe burkolózunk.
Hópelyhek csendes
békéje terül ránk, kigyúlnak az adventi fények.
A hónap hatodik
napján Télapó rázza teli zsákját. Hideg sóhajjal, fátyolos szemmel zúzmarásra
ködringatós, ködös sóhajjal csikorgó éjszakán megérkezik a Mikulás. Zsákjában,
puttonyában hozza ajándékait. Csizmákba teszi a mogyorót, az édességet, vagy
akár a virgácsot.
A mennyország földre
száll a szent napon, karácsony éjszakán, amikor megszületik a Megváltó.
Fenyőfák illata árad a szobákban. A lelkekben, a szívekben a szeretet, a
szemekben az ünnep fényei ragyognak. A gyermeki álmok valóra válhatnak.
Az utolsó napon
elbúcsúzik az óév, bekopog hozzánk az újesztendő – december, január éjszakáján.
*
Tarka sálat kötött a
december
Tarka sálat kötött a
december.
A várost teleszórta különböző színekkel.
A fák már mint lándzsák meredeznek.
Imádkozom, - egy új tavaszért,
a jövőért, az ébredésért,
hogy újra világítson a Nap,
záporozzanak ránk a sugarak.
Hogy éjszakánként újra ezüst fényével
mosolyogjon ránk a Hold,
hogy legyen szívünkben jóság, szeretet.
Gyógyuljon minden seb,
és fájdalom soha többé ne legyen.
És legyen egy új jövő!
Milyen is a jó szeretet?
Bűvöli a szívünket,
bennünk igazgyöngyként szikrázik.
Egy soha nem múló érzelem,
ami tiszta, ami érintetlen, ami örök
És mikor minden reménytelen,
mindig hazavár – a szeretet – a szívemben.
A várost teleszórta különböző színekkel.
A fák már mint lándzsák meredeznek.
Imádkozom, - egy új tavaszért,
a jövőért, az ébredésért,
hogy újra világítson a Nap,
záporozzanak ránk a sugarak.
Hogy éjszakánként újra ezüst fényével
mosolyogjon ránk a Hold,
hogy legyen szívünkben jóság, szeretet.
Gyógyuljon minden seb,
és fájdalom soha többé ne legyen.
És legyen egy új jövő!
Milyen is a jó szeretet?
Bűvöli a szívünket,
bennünk igazgyöngyként szikrázik.
Egy soha nem múló érzelem,
ami tiszta, ami érintetlen, ami örök
És mikor minden reménytelen,
mindig hazavár – a szeretet – a szívemben.
http://www.youtube.com/watch?v=UwKdHGh4bMs
VálaszTörlés