Szomorúfűz - Fehér világ

Szomorúfűz

Fehér világ

http://www.youtube.com/watch?v=gZyx7vQ6f84

  

Szállingózik, hull a hó

Vastagodik a hótakaró

Hópelyheket hord a szél,

Vízfagyasztón itt a tél

Fázósan cserregnek a madarak,

Hideg szél zörgeti az ágakat.

Fehér lepel alatt alszik az élet, jegessé, deressé válva.

Derengő, fehér dér hinti be az ébredő hajnalt. Az ablakon ködös, párás nap ébredez. A leszálló pára ráfagy a zörgő ágakra, a fűre. Hófelhők borítják alacsonyan az égboltot.

Szállong a hó, mint ősszel a sárguló, halott falevelek. A feltámadó szél zizzenve, nagy pelyhekben táncoltatja a szálló hópelyheket. Csendessé válik a világ, tompává a zajok.

A vizeken hideg, jeges fodrokat vet a szél. A fák, a füzek kopáran állnak

Az utakat fehér bunda borítja, a fákon hópamacsok lógnak, az ágak végein hópapucsok lengnek. A bokrokon kis madarak dideregnek, csivitelnek. A verebek éktelen lármával csiripelnek a zúzmarás ágakon. A harangszó tompán zeng a légben, a parkon át, a fehér hólepel felett.

Puha fehérség ül a réten, a mezőn – a szürkés felhők alatt.

Esik a hó.

Fehér a város, fehér a kert, fehér a világ. Az otthon melege jótékonyan, finoman ölel, míg kint csendesen, puhán, nagy pelyhekben szállingózik a hó – apró, fehér kis pillangókként röpködve. A tétovázó kis pelyhek megsűrűsödnek, a fagyos szél hárfadallamokat susog az ágakon.

Zúzmarásan, jegesen elérkezik az este. A kéményekből lágyan kavargó füst lengedez.

Melódiák zengnek a dobogó szívekben, - fehéren, halkan. Az emlékek melengetően simogatják lelkünket.

Az éjszakában fehéren világít, a Hold hidegen fénylik a hófelhők mögött.

Téli álom jár, a csillagos is hidegen, ködösen sziporkáznak.

Csend borul a fehérre váltó világra.