Hollósy Tóth Kláta - Januári remény; - Január

Hollósy Tóth Klára

Januári remény

Még itt a tél,
üvölt a szél,
mit tud, cibál,
szertedobál,
szarvas, madár
tavaszra vár,
de nincs remény,
a föld kemény.
Még tart a tél,
a hosszú éj,
havas a táj,
fehér magány,
csodás lepel,
mely esdekel,
s csak hull, csak hull,
a hópehely.
úgy zuhog még,
s a holt vidék,
alszik nagyon
a friss havon…
s tovább esik,
tán reggelig,
míg megtelik
a lélekig.
Hótorlaszok,
a lét fagyott,
fázós, tépett,
s egyszer szép lesz.
a föld lomhán
gyengül-lazul,
egy nap talán
fényt hoz az Úr.