Nagy Csaba /Gyémánt/
Télen
télen csak emlékből
idéznem a tavaszt
elképzelve hogy zümmög a világ.
fehérhintéstől nemlátom a
zöldet, elfeledem milyen a virág.
egész a domb alatt csak a csend
pihen fáradtan a magány(-)
gyötört lombnélküli erdőn.
hideg hasít mélyen a szívemben
rakja tüzét a forró vágy
vár izgalomra meddőn.
madár helyett remény száll
kristálytiszta dallam alatt
roppanó szívem érinti képzelet.
minden nap közelebb egy tavasz
törli lágyan könnyeim űzi
bánatom ölelő kétkezed.
elképzelve hogy zümmög a világ.
fehérhintéstől nemlátom a
zöldet, elfeledem milyen a virág.
egész a domb alatt csak a csend
pihen fáradtan a magány(-)
gyötört lombnélküli erdőn.
hideg hasít mélyen a szívemben
rakja tüzét a forró vágy
vár izgalomra meddőn.
madár helyett remény száll
kristálytiszta dallam alatt
roppanó szívem érinti képzelet.
minden nap közelebb egy tavasz
törli lágyan könnyeim űzi
bánatom ölelő kétkezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése