Gyurkovics Tibor
Szív
Újabban arra ébredek
hogy hallom magamat
csobogok zengek
éledek
mint hegyben a patak
Fejem párnámra
fektetem
csöndben vízszintesen
mint a kiáltás a
hegyen
úgy dobog a szivem.
Dübög dobog és
dobrokol
mint fülemben az ér
lovasok finom lába
oly
különös és kevély.
Fülem párnámra
szorítom
míg a szívembe ér
amíg szorítom konokon
a vér a vér a vér.
hogy elnyugodjék
odabenn
s pihenjen hallgatag
mint a kiáltás a
hegyen
mint ágyban a patak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése