Szuhanics Albert
Vigasztaló
Szép orcádon árnyak
ujja,
felhőt kerget újra, újra.
Szemed tavának tükrében
sellő zokog mélyen, mélyen.
Könnyeidbe rejtegetve,
igazgyöngyök hűs permetje.
Ajkad árván még megremeg
pedig van ki szeret, szeret!
Óh, örvendjél, óh, viruljál,
fénybe, virágba boruljál!
Feledj könnyet, bánat lányát,
aggodalmak óceánját!
Vigasztaljon ifjú lelkem,
el nem múló szép szerelmem.
Feléd nyújtom vágyón kezem,
maradj velem, maradj velem!
felhőt kerget újra, újra.
Szemed tavának tükrében
sellő zokog mélyen, mélyen.
Könnyeidbe rejtegetve,
igazgyöngyök hűs permetje.
Ajkad árván még megremeg
pedig van ki szeret, szeret!
Óh, örvendjél, óh, viruljál,
fénybe, virágba boruljál!
Feledj könnyet, bánat lányát,
aggodalmak óceánját!
Vigasztaljon ifjú lelkem,
el nem múló szép szerelmem.
Feléd nyújtom vágyón kezem,
maradj velem, maradj velem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése