Weöres Sándor
Himnusz a Naphoz
Lassú tűzzel guruló
Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában
áldozópap!
Mit tudsz a tünő
örömről,
ami a rügyön
dörömböl,
hős-hűst váltó légbe
bömböl?
Vasárnap van: ládd, a
réten
lányok kergülnek
középen,
mint a hattyúk,
habfehéren.
Kebelükben lángok
laknak.
Hogy mit kapnak, hogy
mit adnak,
meg se kérdik. Így
mulatnak.
Áldd meg őket,
bizsergető
arany-korbács,
nedv-kergető
legmagasabb égi tető!
Csókold hajról-hajra
őket
s a lócán a vén
ülőket
és a tarka temetőket.
Pondró ébred zöld
ereken,
görnyedt ember bottal
megyen,
csontváz kattog fönn
a hegyen.
Lompos farkú szél
csatangol,
por-gubát varr, ágat
hangol.
Tej csordul a
nagyharangból.
Nap, ős-éjü forró
csónak,
élettelen, maradj
jónak,
kötözőnek, oldozónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése