Albert Ferenc - Tavaszra áhítva

Albert Ferenc
Tavaszra áhítva

Merre kószálsz buja tavasz?
Lásd mily fürge a természet!
Könnyfakasztó rigó nászra
a bangita is megébredt.

Mutasd arcod fenséges Nap;
szippantsd fel e szürke ködöt.
Csalitosban kis ibolya,
kék ruhácskába öltözött.

Álca köntösben hóvirág,
tájba vesznek a szirmai;
Könnyét szüli jeges eresz,
s enyhülnek fagyos kínjai.

Űzd a telet csúf maskarás;
jöjj el tavasz szép kikelet!
Tűnjön depis’ mocsok, lucsok,
unottak már az emberek!

Olvadjon el jég és a hó,
bontson rügyet fa és virág,
Gyümölcsoltó Boldogasszony,
érjen fel hozzád az imám.