Baráth Sándor
Álomból való
Az éjszaka vonatán utazok,
Ébredésig kísérnek az álmok.
Más dimenzióban rád találok,
Ég magasán repülünk, mint sasok.
Aztán az ébredésnek nesze jön,
Szemeim látják a sivár valót.
Feledem lassan a nagy nőfalót,
E világban az öregség letör.
Mint egy kamasznak, olyan a lelkem.
Bölcs lettem? Francot! Csak fürkész, keres
Gondolatim` lassan ernyed testem,
Őszi lombhulláskor vert meg, szeress!
Szeretek és újra tavaszt érzek,
Tél dere lassan, fiatal lélek.
Ébredésig kísérnek az álmok.
Más dimenzióban rád találok,
Ég magasán repülünk, mint sasok.
Aztán az ébredésnek nesze jön,
Szemeim látják a sivár valót.
Feledem lassan a nagy nőfalót,
E világban az öregség letör.
Mint egy kamasznak, olyan a lelkem.
Bölcs lettem? Francot! Csak fürkész, keres
Gondolatim` lassan ernyed testem,
Őszi lombhulláskor vert meg, szeress!
Szeretek és újra tavaszt érzek,
Tél dere lassan, fiatal lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése