Kováts Péter
/Skorpió/
Meditáció 6
Hittem, a világnak
vége !
Kinyújtott kezem szíved el nem érte.
S a belémart fájdalom
‘majd elhozza önpusztításom.
De magam elszégyellve eszmélek fel,
az élet erre mit is felel ?!
Mert fájdalom, mit sugall
a háborúban meggyötörtek
- üres tekintete,
Gyilkos kórban szenvedők
- remegő keze,
Éhínségtől felpuffadt gyermek
- könnyező szeme,
A megkínzottak borzadó sikolya
Megerőszakolt gyermeklány iszonya !
S ha mindez fájdalom ! Igazán !
- s az enyém nem.
Mit kezdjek akkor mégis,
- fel-feltörő könnyeimmel ?!
Kinyújtott kezem szíved el nem érte.
S a belémart fájdalom
‘majd elhozza önpusztításom.
De magam elszégyellve eszmélek fel,
az élet erre mit is felel ?!
Mert fájdalom, mit sugall
a háborúban meggyötörtek
- üres tekintete,
Gyilkos kórban szenvedők
- remegő keze,
Éhínségtől felpuffadt gyermek
- könnyező szeme,
A megkínzottak borzadó sikolya
Megerőszakolt gyermeklány iszonya !
S ha mindez fájdalom ! Igazán !
- s az enyém nem.
Mit kezdjek akkor mégis,
- fel-feltörő könnyeimmel ?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése