Kandrács Róza
Eldobott barát
Miért fáj a lélek.
Ha csak nő, ki bánt?
Miért sír a szíved?
Ha becsapták már!
Miért hitted,
hogy barát a barát?
Nem dob oda téged,
ha a koncra vár.
Hitted, hogy ismered,
tudtad, hogy szereted!
Nem hitted, hogy elhagy,
mint ócska szemetet.
Mit érdeke kíván,
azt ő meg is teszi.
Így a balhét bátran,
rád is veri.
Ő magát kimossa,
tisztára, fehérre.
De a lelke át vált feketére.
Előbb bánt,vág és ostoroz,
aztán nyálaz, oszt és szoroz.
Előnye miből lesz,
mit és mennyit hoz.
Rá is döbben hamar,
így aztán eltapos.
Letagadja égről a fénylő csillagot.
Te csak nézel báván,
mint tehén a kapuba.
Megbocsájt a lelked,
mert olyan ostoba.
De szívedbe a seb,
már jól beleégett.
Nőnek már szavát,
nem is nagyon kéred.
Magadba mondhatod,
majd dönt a jó Isten.
De a bánat itt él,
szívedben-lelkedben.
Hogy higgyek most néki?
Jaj hogyan szeressem???
Ki az aki segít??
Megmondja ezt nekem.
El sem hinném, talán,
bizalom már nincsen.
Fájó szívvel mondva,
Azt már eltemettem.
Ha csak nő, ki bánt?
Miért sír a szíved?
Ha becsapták már!
Miért hitted,
hogy barát a barát?
Nem dob oda téged,
ha a koncra vár.
Hitted, hogy ismered,
tudtad, hogy szereted!
Nem hitted, hogy elhagy,
mint ócska szemetet.
Mit érdeke kíván,
azt ő meg is teszi.
Így a balhét bátran,
rád is veri.
Ő magát kimossa,
tisztára, fehérre.
De a lelke át vált feketére.
Előbb bánt,vág és ostoroz,
aztán nyálaz, oszt és szoroz.
Előnye miből lesz,
mit és mennyit hoz.
Rá is döbben hamar,
így aztán eltapos.
Letagadja égről a fénylő csillagot.
Te csak nézel báván,
mint tehén a kapuba.
Megbocsájt a lelked,
mert olyan ostoba.
De szívedbe a seb,
már jól beleégett.
Nőnek már szavát,
nem is nagyon kéred.
Magadba mondhatod,
majd dönt a jó Isten.
De a bánat itt él,
szívedben-lelkedben.
Hogy higgyek most néki?
Jaj hogyan szeressem???
Ki az aki segít??
Megmondja ezt nekem.
El sem hinném, talán,
bizalom már nincsen.
Fájó szívvel mondva,
Azt már eltemettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése