Nagy Csaba /Gyémánt/
Hagyd el
Hagyd el a kuckódat,
ne mélyedj,
ne hullj!
Ébredj,
s élj ha rendeltetett!
ne mélyedj,
ne hullj!
Ébredj,
s élj ha rendeltetett!
Tudom, nehéz ez,
hiszen
kemény a vas.
Fehérben
a vágyott utak mente,
szerte
akácvirággal telt.
A fenyők is fehérben.
Látod?
Ott fent, fáznak,
a hegytető még havas.
*
El.
El.
El kellene indulj.
Talán újra, bátran,
/mint akkor/
A sötét és csend alól
csak a Hold
szántásai után
barázdált a felleg.
S lépteid mögött szállt
még
december utcáin
a nyár gyüjtötte por.
Azt a pillanatot
ahogy megremegtél,
a szívembe zárva
emlékként őrzöm meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése