Baráth Sándor - Tél

Baráth Sándor

Tél

http://www.youtube.com/watch?v=a29_e6FlJSs 

 Minden csupa dal, minden csupa zene,
Ez most épp a tél fütyülő éneke.
Meghozta az első fehér hóleplet,
Örömre buzdítva sok-sok gyereket.
De elszalad majd ez a három hónap,
Új télig nem kell örülni a hónak.
Örülök neki, de csak ablakon át,
Ha nem serénykedik épp a hólapát.
Nosztalgia már a gyermekkori jég,
És a korcsolya, rozsda lepte rég.
Új szelek fújnak, vagyis öregek,
Lettünk, s nem szeretem már a nagy telet.

Tél 2

Szél lendíti fehér köntösét a földnek,
A komor szürke égen felhők repülnek.
Madarak eltűntek, nincsenek e tájon,
Pár kis cinke, csőrük szalonnába vájjon.
Hogy átvészeljék az elmúlás évszakát,
Úgy érezném újra a földnek illatát.
Várakozás, remény. Ez most az életünk,
Kolduló jövőnek vajon mit is vetünk.
Elhintjük vajh, magját a gyarapodásnak?
Új szelek fújnak, a régiek nem fájnak.