.kaktusz - A köszöntő szó

.kaktusz

http://www.youtube.com/watch?v=EaRtVTyPn7Y

 

Tudod arra gondoltam,
hogy milyen is lenne jó,
amikor ketten találkoznak,
mi lenne a köszöntő szó,
a leginkább helyénvaló,
mivel kéne egymást illetniük,

hogy némán ne maradjanak:
mindenképpen valami igaz,
de mit lehet mondani a másiknak,
sokszor egy majdnem idegennek?
talán felhívni a figyelmét
valami szépre, valami igazra,
ami a napját teheti szebbé:
lehetne mondani olyat,
hogy a nap szépen ragyog,
(hátha benne nem tudatosult még)
vagy: lesz még ennél szebb idő,
(jusson eszébe, a rossz nem örök)
s hogy milyen szép az a virág,
ott megbújva a sarokban,
talán eszébe jut őt látva:
mindennek ellenére szép a világ…
de ha egyszer úgy érezné az egyik,
hogy szeretne a másiknak
valami különleges szépet
ajándékul átnyújtani,
mint valami mezei csokrot,
mert a szíve azt sürgeti,
akkor mondhatná azt is:
„jó napot kívánok”,
s az a másik
meg is könnyezhetné akár
a mélyről jövő kívánságot…
időnként,
csak ha már nagyon vágyik rá,
az egyik a másiknak
azt is mondhatná,
hogy ölellek,
és akkor az érezhetné valóban,
hogy szeretve van, akkor is,
ha a láthatatlan távolság
az ölelés kifejezését
csak szóban engedi…
s a szó, hogy csókolom,
az már katonásan jelentene
különleges szeretetet.

2012. december 06.