Ficzura Ferenc - Őhozzá

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Öhozzá

Őhozzá köt puha selyme,
alkonyfátyol színes leple.
Meghozta, én hittem is,
bár tudom, néha csúnya is.

Hozzám köti emlékrózsa,
tövisei, szirmok lombja,
oly szép lehet, ami nincs,
ahogy az ősz is drága kincs.

Hozzá láncol illatpernye,
levélhalmok ringó keble.
Megmutatta milyen is,
a legszebb, igaz, s csalfa is.

Mindig nyílik emlékrózsa,
tövisei sose fogynak,
ha nem volna mindig így…
az ősz akkor is búcsút int.