N. Horváth Péter
Itt az idők
Lemondásom fája alól
szedem a gyümölcsöt.
Minden tavaszom virága nyárvégre hullott kő.
Tompa koppanásaival figyelmet teremtő,
látni, tócsám tükre megint újabb gyűrűt öltött.
Minden tavaszom virága nyárvégre hullott kő.
Tompa koppanásaival figyelmet teremtő,
látni, tócsám tükre megint újabb gyűrűt öltött.
Ebben a kőlepte
kertben nincsenek találkák.
A csikorgó léptek során sehová sem érve
egy és ugyanaz az ősz jár mindig újra érte,
itt az idők régóta a maguk sírját ássák.
A csikorgó léptek során sehová sem érve
egy és ugyanaz az ősz jár mindig újra érte,
itt az idők régóta a maguk sírját ássák.
w.youtube.com/watch?v=VAzob9jNEs4
VálaszTörlés