Ágai Ágnes - A fájdalom hangjai

Ágai Ágnes

A fájdalom hangjai

Egészen mélyről,
a lélek legalsó bugyrából tör fel
a jaj, az ajvé, a jajjaj!
Megkövült fájdalmak feloldva
a síró, jajgató panaszba.

Örökkévaló, ne hagyd el
űzött, szétzilált népedet,
kit végigkergettek a földgolyón,
kínok kínzatával megnyomorítva.
Ősidők gajdolásában
benne rezeg a szenvedés
és a reménység zenevilága,
jaj, ajvé, jajjaj!

Halljad, Örökkévaló
lamentálásunk végtelen árját,
felcsukló sírásunk
nyögve esengő bús folyamát,
jaj, ajvé, jajjaj!
Neveddel ajkukon
égtek el tűzben, fúltak a gázba
karjukon csecsemővel
a kínhalál végperceit élve,
jaj, ajvé, jajjaj!

Éli, éli, lama sabaktáni,
jajdul fel Ő is egykor a fára szegezve,
akárcsak utódai , kiket
siratni nem szűnik az ének.
Jaj, ajvé, jajjaj!

Az űzettetés és kitaszítás
sebeit hordozza szívünk,
halljad panaszunk ott fenn a magasban,
córesz mindenütt, hányódik a világ,
reszket az emberiség,
dalunkban a sebzett föld jaja zeng fel.
Jaj, ajvé, jajjjaj!