Jószay Magdolna - Decemberi hajnal

Jószay Magdolna

Decemberi hajnal

Kékesszürke égbolt őrzi a sötétet,
a lámpák sem égnek már,
e hajnali sötétben vakon
botorkálva nézem, hova lépek.
Csoszogás a jégen, levegő bent reked,
küzdve, dermedve feszülök
neki a télnek, s kieresztem a levegőt,
mikor a megállóba érek.
Keleten már mintha angyalkéz
simította volna végig az égalját
rózsaszín selyemmel, csak ámulok...
s a szépség egyre, egyre csak terjed.
Buszból nézem végig a Nap diadalát -
először hajszálvékony narancsos ív,
majd egyre szélesebb a sáv s a világosság;
a sötétség szégyenlősen megadja magát,
háttérbe szorul, s egyre dicsőbb a fény, uralmát
a téli Nap fenségesen veszi át,
s hirdeti homály feletti örök diadalát.