Radnai István - December

Radnai István

December

 

az emlékezet rovátkáiban az időjárás
csak azt tudom nem kellemetlen
ahogy az emlék átizzik akár a kabáton
hogy a szív melegen tartsa és a szívet
is hogy dobogjon még s a bőr érezni
tudjon újra újra és ízek illatok fények
gyertya mely kialudni soha nem akar

az időjárás e lényegtelen dologra héjaz
a kereső emlékezet talán hideg se
talán ősz lehetett vagy inkább tavaszias
pedig mentünk meneteltünk a télbe
amely dermesztő nem lehetett
sírközeli lett volna diagnózist keresett
valami felgyülemlett pókfonálra fűzött
mely bármikor elszakad

az ég mennyezete kilátás a dombról
dombokra vagy a sietősen közelgő
hajnal ahogyan rátör rómeóra és
marad júlia a dajkaságban

vagy ahogy a mezők aranyát
visszahozza a szél a morcos
tanárnak és szálló szőke hajszál
a ringó búza és anna a kalász
mely a szívverés emlékén rajta szárad

milyen volt az idő e lényegtelen kicsinységbe
kapaszkodva nem ébreszt reszkető
gyertyalángot tartósnak ígérkezett
és az ég felé mint a vágy

de megakadt ég és föld között a mennyezet