Ódor György
Félelem
egyre korábban
sötétedik
már ötkor alig látni
át
a szomszéd utca
házaira
testem is elszürkül,
szelíd
galamb leszek az
erkélyen
ugyanúgy csendesebb
is
valaki foghatná a
kezem
ilyenkor, üldögélek
csak
fogyok, szappan a kád
szélén
nyakamig húzom
magamra
a paplant, még a
lábaimat
sem merem kidugni
egészen
addig, míg át nem
ölelsz
valójában nem is vagy
itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése