Serfőző Attila
Még hiszek
Álmomban ma is hozzám repültél,
és indultunk új csillagot keresni.
Szívünkből elhordta irháját a tél,
üde szelű tavasz jött el üdvözölni.
Hiányod megszokni nem tudom.
Nélküled értelmetlen a létezés.
Lényemen átfut a fájdalom:
hogy amit adtam, tán túl kevés.
Kevés volt csókom, unott ölelésem?
És a minden, mit adni akartam?
Gúzsba kötve ébredtem a testben,
s hideg, csupasz bú terült el alattam.
és indultunk új csillagot keresni.
Szívünkből elhordta irháját a tél,
üde szelű tavasz jött el üdvözölni.
Hiányod megszokni nem tudom.
Nélküled értelmetlen a létezés.
Lényemen átfut a fájdalom:
hogy amit adtam, tán túl kevés.
Kevés volt csókom, unott ölelésem?
És a minden, mit adni akartam?
Gúzsba kötve ébredtem a testben,
s hideg, csupasz bú terült el alattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése