2012. december 7., péntek

Szomorúfűz - Emléked őrzöm



Szomorúfűz

Emléked őrzöm


Megtanítottál a természet szeretetére.

Szívem álmaivá váltak emlékeimben.

Fürdenek a fák, a virágok, a bokrok a napsütésben.

A fények messze sodródnak a láthatár peremén.

A kezdet és a vég szálai összefonódnak és a kék azúr mélységben alámerülnek.

Különös játékok.

A szerelem tengerében úsztunk, titkon kijelölt ösvényeinken haladtunk tova,

míg Te letértél erről az útról.

Már a csend ölel körül, fájdalmasan szép fényekben, árnyban.

Keresem arcodat, szemedet, de mindhiába.

Szívem sírva dobban. Megtalállak minden hullámban, fában, virágban.

Minden madárdalban, a záporban, a napsütésben.

A tavaszban, a nyárban, az őszben, a téli hópihék táncában – a hidegben.

Emléked őrzöm melegen a lelkemben. – szeretetem hűségében.

1 megjegyzés: