Szomorúfűz
Emléked őrzöm
Megtanítottál a természet szeretetére.
Szívem álmaivá váltak emlékeimben.
Fürdenek a fák, a virágok, a bokrok a
napsütésben.
A fények messze sodródnak a láthatár
peremén.
A kezdet és a vég szálai összefonódnak
és a kék azúr mélységben alámerülnek.
Különös játékok.
A szerelem tengerében úsztunk, titkon
kijelölt ösvényeinken haladtunk tova,
míg Te letértél erről az útról.
Már a csend ölel körül, fájdalmasan
szép fényekben, árnyban.
Keresem arcodat, szemedet, de
mindhiába.
Szívem sírva dobban. Megtalállak minden
hullámban, fában, virágban.
Minden madárdalban, a záporban, a
napsütésben.
A tavaszban, a nyárban, az őszben, a
téli hópihék táncában – a hidegben.
Emléked őrzöm melegen a lelkemben. –
szeretetem hűségében.
http://www.youtube.com/watch?v=lKuwsfL-y1I
VálaszTörlés