Jékely Zoltán
Az első madárdal
Kik a hosszú,
nagytilalmu télben
ringattátok a
tavasznak álmát,
daloljatok, szerelmes
madárkák!
Örültök, ugye, hogy
ezt megértem?
Az idő az embert
megsajnálta,
s hirtelen borít
mindent virágba.
Déli oldal vén
cserfája,
mint napos kis
csirke, sárga.
Szarvasfog-hántotta
kőris:
rügyezik a naptól ő
is!
Az árokban szürke
medve:
szennyes hófolt
megrekedve;
szemlátomást fogy,
elolvad:
nem találja ott a
holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése