Wass Albert
Szelek
Valahol egy fuvallat
indul el,
látatlanul és észrevétlenül,
s mire a szomszéd hegytetőre ér,
egetverő viharrá lelkesül!
Fákat csavar ki. Lombokat rabol.
Felhőt szakít és bérceket tarol,
s az útja vér és vér és egyre vér!
Azután rengetegbe ér.
Már nem rombol, már nem is követel:
már csak egy síró, gyönge szél.
Aztán fuvallat: bujkál és dalol.
A zeg-zúgos csalitba beletéved,
és aztán elenyészik valahol.
Valahol elindul egy gondolat,
látatlanul és észrevétlenül,
és elme-bércen, lélek-völgyön át
egetverő eszmévé lelkesül:
korlátokat zúz, gátakat ragad!
Aztán sok-sok kis érzéssé szakad.
És minden érzés úgy elcsendesül,
ahogyan indult:
látatlanul és észrevétlenül.
látatlanul és észrevétlenül,
s mire a szomszéd hegytetőre ér,
egetverő viharrá lelkesül!
Fákat csavar ki. Lombokat rabol.
Felhőt szakít és bérceket tarol,
s az útja vér és vér és egyre vér!
Azután rengetegbe ér.
Már nem rombol, már nem is követel:
már csak egy síró, gyönge szél.
Aztán fuvallat: bujkál és dalol.
A zeg-zúgos csalitba beletéved,
és aztán elenyészik valahol.
Valahol elindul egy gondolat,
látatlanul és észrevétlenül,
és elme-bércen, lélek-völgyön át
egetverő eszmévé lelkesül:
korlátokat zúz, gátakat ragad!
Aztán sok-sok kis érzéssé szakad.
És minden érzés úgy elcsendesül,
ahogyan indult:
látatlanul és észrevétlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése