Nosztromosz - Apróságok IV.

Nosztromosz

Apróságok IV.

Mennyi hang vesz körül minket!
A természet tiszta, és az ember alkotta erős hangok…
Mennyi mindent mesél egyetlen dallam is, egy apró szólam!
Magával tud sodorni a sínen sikító villamos, a fúró zúgása,
a kávéfőző sípolása… a motorok dübörgése, a fák ropogó rezdülése,
egy felcsendülő kacaj szép zenéje, és a szél mindig jelen lévő,
finom dallama, mely sosem szűnik meg, csak olykor elhalványul…
… de a figyelmes ember még így is meghallja, hiába bujkál a zörejek mögé.
Szeretem a csendből feltörő lágy hangokat, az erőszakos, karcos dalokat,
a frissítő kopogását az esőnek, és a dübörgést, mielőtt a viharok érkeznek.
Szeretem a hangot magát… hogy van! Hiszen, milyen lenne a világ… csendesen?
Tudom vannak kiknek néma, és csak a mozdulat közvetít nekik…
… de én nem ismerem azt a világot, csak a zajok káoszát,
a gyönyörű összevisszaságot, mi mindig körbevesz.
Most is ezernyi hang lüktet köröttem… és milyen sok van még, bennem.
Hiszen a léleknek is megvan a maga hangja, a maga külön szólama,
csak néha nem vesszük észre az erős zsivajban… pedig szép a dallama.