Paudits Zoltán
Parttalanul …
Az elkopott jónkat
fényezzük újra,
és langyos kis
trillákat fonunk köré.
szemünkbe a szél
hajunkat fújja,
s már nem látunk
szépet a dolgok mögé.
Most dallamok nélkül
éneklünk semmit,
és várjuk, hogy
jöjjön még a pillanat.
nem kérünk sokat,
csak mindössze ennyit,
hogy változzon meg
minden percek alatt.
De ráncaink maradnak,
vágyunk kevés,
kihajt már belőlünk a
semmit tevés.
lassul a táncunk és a
függöny lehull,
és ott állunk
mindketten parttalanul …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése