2017. február 24., péntek

Szomorúfűz - Fagyos télutó (február)



Szomorúfűz
Fagyos télutó (február)

Köd ül a tájon,
Fájó, szürke pillanatok
Pára közt a napsugár nem tör át.
Tócsákból hörpint a szél
Nem maradt más csak a távolság:
A tavasz még messze van
*
A január kemény hideget, havat hozott.
A zúzmarás, fagyos reggelekkel a köd is ránk telepszik.
Jégbe dermedt a pára, fagyott,
jegesen áll a hó az ereszeken, az utakon, az örökzöldeken.
Szürke, szomorú a világ.
A bokrok, a fák kopasz ágai csörögnek a szélben,
deresen bóbiskolnak.
A kis madarak dideregve gubbasztanak.
Napfényt alig látni.
Időnként ugyan felsejlik a távolban,
majd újra homály borul fölénk.
Bár a nappalok már hosszabbra lépnek,
de a csillagok és a Hold csípősen,
sápadtan bújik ki a téli égbolton.
Az éjszakák nehezen nyílnak meg, hisz ismét ködös,
dermedt a virradat.
Az emberek, az állatok, a természet enyhülésért eseng
 (imádkozik) és reménykedve várja az új kikeletet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése