2017. február 17., péntek

Szomorúfűz - Tövisekkel teleültetve ...



Szomorúfűz
Tövisekkel teleültetve …

Szürkén múlok el,
Már napról napra élek .
Fájdalmak bennem,
Magányosság szívemben.
Csak a méla csend ölel.
Elsóhajtom szomorúságom,
Elrejtem lelkem mélyére.
Otthonom egy apró sziget,
Benne álmaim, könnyeim,
szívembe fészkelt emlékek.
Az utak egyre rövidülnek,
Majd csendben elfogynak.
Volt, van és lesz, így a
keserűség napjait élem.
Töviseimmel teleültetve.
Szememben bánat könnye ég,
Melyet már senki nem töröl le.
Pihenni vágyom csendemben,
Érzelmeim lágy függönye mögött,
Életem elmúlt pillanataival.
Csak a gyász van velem.
*
Esténként becsukom otthonom,
Szívemet is bezárom,
S mi fáj nagyon,
Ajtómon kívül hagyom,
Senkitől, semmitől sem búcsúzom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése