Kópis Eta
Téli reggel …
Ködlepelbe burkolózva
lustán ballag a
reggel.
Meg-megpihen
tétovázva,
ó sem bír el a
hideggel.
Jégpáncél az út, a
járda,
lábam, mintha külön
járna.
Hátra többet menetel,
mint előre,
vonatomhoz, hogy
jutok így időbe?
Eresz alján jégcsap
duzzad,
izmos, kövér, mint
egy dúvad.
Hó zuhatag fenyegetőn
mocorog,
ha rám zúdul, azonnal
kimúlok.
Ereimbe hasít, lüktet
a fájdalom.
A tél fagyos
leheletét már unom.
Téli reggelek helyett
tavaszra várok,
rügy fakadásra,
kikeletre vágyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése